Napkelte.
Ma reggelire az oldal címét adó parkot látogattam meg.
Sokadszor jövök ide, mert van fenn egy igazi bóvli boltja, ahol a kisjézustól a nagyjézuson át a Ronaldós törölközőig minden sz.rt lehet venni arany áron. Nem mintha nagyon szeretném szórni a pénzt, de kétszer is találtam magamnak olyan apróságot, amit otthon szívesen látok magam körül.
Idén ez nem jött össze. Egyedül egy dolog tetszett valamelyest, az pedig egy dézsa mellett ülő vidám tehénke gipsz giccse volt. Ami elriasztott a vásárlástól az az ára volt.
A park nagyon szép, és gondozott.
Fotózgattam a vízesést, ami ennek a helynek a fő ismertető jelképe.
Nagyon furdalt a tudni akarás honnan jön a víz. Becserkésztem hátulról. Találtam egy bazinagy szürke csövet...
Aki járt már itt az azorin annak erről a helyről nem kell semmit mesélnem, mert benne van a kötelező megnézendőkben. Aki meg most készül idejönni az nézegesse bátran a képeket, mert azzal nem lövök el semmilyen poént - fotókkal képtelenség visszaadni a hely szépségét.
Ezen a napon különös értéket adott a látogatásomnak az, hogy egyedül lehettem a parkban - nem volt rajtam kívül ötnél több nézelődő.
A parkolóba visszaérve óriási nyüzsgés fogadott.
Megjöttek a kanyoningosok. Ez egy olyan szabadidő tevékenység, ami pozitívan hat az ember önértékelésére. Olyan dolgokat tesznek meg szakértő segítséggel, amelyeket egyébként nem tennének meg. Az biztos hogy nagy lökést ad az önbizalomnak.
Ezt a sportot neoprén kezeslábasban, zárt magasszárú cipőben, fejvédőben űzik. Leereszkednek olyan vízeséseken, hasadékokon ahol csak ilyen felszereléssel lehet lemenni. Mondhatnám azt, hogy ez amolyan vízi hegymászás lefelé.
Mivel mozdulni nem lehetett a nagy tolongásban én szépen leültem a kőkorlátra és figyeltem őket. Előbb utóbb elhúznak és akkor majd ki tudok tolatni az autómmal - most erre esély sincs.
Naszóval...
Az önmegvalósítás első lépcsőfoka az, amikor a tinédzser kort éppen elhagyó 3XL-es kufferrel rendelkező ráadásul felettébb csinos hölgy megkísérel egy M-es neoprénbe beköltözni.
Mindezt öltöző nélkül.
A neoprén alatt a viselőik nem hordanak, mackóalsót, jégergatyát vagy susogós selyem joggingot. A neoprén alatt max az alsónemű van.
A hölgy hipp hopp ledobálta a ruháit és ott állt a placcon anyaszült csipkebugyiban és melltartóban. Itt egy rövid időre elvonta a figyelmemet a szétgurult szemeim visszaszerzése, de úrrá lettem a pánikon felkaptam a napszemcsit, hogy a későbbiekben valami visszatartsa a a fékezhetetlen gúvadást.
A neoprén lábszára is igen kicsi, már félúton a vádliban elakad az anyag - úgy kell centinként felcibálni. Lehet ezt két lábon, lehet féllábon és lehet közben forogva is. Ez jelen esetben felettébb szórakoztató volt tekintettel a delikvens személyére.
Az öltözés félidejében elérünk a méretes farizomig - ami itt bizony csak a nevében volt izom.
Boldogtalanul figyeltem ahogy a szűk ruha egyre kíméletlenebből tol felfelé egy gigantikus zsírhurkát. Már már azt vizionáltam, hogy egy halk pukkanással az egész átköltözik a dereka fölé és pont olyanná fog válni, mint ahogy én nézek ki mostanság.
De nem ez történt, mert szegénykét két barátnője kisegítette a lehetetlen küldetésből - megragadták két oldalról a ruháját, így a hölgy kezei szabaddá váltak és sikerült velük a hátsó fertályát a gatyán belülre gyömöszölnie. Ezután a segítőknek már csak két rázás kellett a rongyon és az felvette a tökéletes formát.
A felsőtest beöltöztetése sem egyszerű, hiszen az egyenesen álláshoz szükséges hátrész anyagának zömét már felemésztette az eddigi tevékenység. Néhány kígyózó mozdulat, néhány Hulkos karizom feszítés és a beöltözés kilencven százalékosra változik. Innen már csak a cipzár van, amihez a legjobb segítség egy láncos emelő lenne, de nem kell mert erre vannak a jóbarátok.
Mikor a hölgy lépegetni próbált úgy nézett ki, mint akinek megszorult a térdprotézise. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy ebben az állapotban képes lesz bármit tenni a háton fekvésen kívül.
És akkor...
megfordult.
Nem tudom hogy csak belül sikoltottam, vagy kívűl is hallatszott.
Eddigi életemben öt milliméteres neoprénbe csomagolva még nem láttam ekkora tevepatát.
Könnybe lábadtak a szemeim.
Na ennyit a rohadt szexista dünnyögésből.
Rám semmilyen méretben nem jönne fel egy ilyen ruha. Nincs az a cipzár ami kibírná.
Emitt lentebb pedig egy eszelősen jó ötlet.
Ez a Big Truck eszméletlen jó
